"A felső rétegek divatja különbözik az alsó rétegekétől, s abban a pillanatban elhagyják, mihelyt az utóbbiak megkezdik elsajátítását." - olvashatjuk Georg Simmel, német filozófus definiálását a divat fejlődési irányáról, mai szóval élve, a trendszetterekről.
Ma már nem egy csoportba akarunk tartozni, inkább az általunk kiválasztott csoportba akarunk tartozni, és a csoporthoz tartozás kifejezésével kiemelkedni a tömegből. Elővehetek itt zene-, sport-, természetkedvelőket, akik mind a saját maguk által kiválasztott közösségben szeretnének kiemelkedni. Mindnyájan szomjazunk a figyelemre. Még az antidivat "követő" is tartozik egy csoportba, ahol a hasonszőrűek között lehet különleges. Talán itt jegyezhetném meg azt, hogy a mindennapokban való megjelenésünk árulja el a legjobban, hogy kik is vagyunk valójában. Tiszteletreméltó, hogy bizonyos eseményekre az ember kicsinosítja magát, de miért van az, hogy másnap meg sem ismerik a villamoson, munkahelyén s szüntelenül zakatol a fejében: "csak ma ne fussak össze senkivel, mert ez nem én vagyok, olyan hervadt a ruhám, meg ez már nem tükrözi az egyéniségemet." Vagyis tényleg kommunikálunk. Azok is, akik úgy gondolják, hogy az öltözködés egy szükséges rossz. Rengeteg értékes, művelt emberrel találkozom, akik megjelenésre inkább hasonlítanak egy lezuhant repülőgépre, mintsem a Napkirályra a francia udvarban. Azt mondják, nekik nincsen energiájuk, érzékük, késztetésük arra, hogy megtalálják a számukra megfelelő ruhadarabot, ami kifejezi őket. Ez az, ami alátámasztja, hogy a divatpszichológiával, tanácsadással foglalkozni szakma, amit veleszületett tehetséggel és kis tanulással talentummá lehet fejleszteni. Nem, nem elég a pinterest, mert én sem vagyok saját magam ügyvédje az internetről benyalt paragrafusokkal. Az csak iránymutatás, tájékoztató jellegű.
A képen Vivienne Westwood és Gwen Stefani
A témában több pszichológus is ékeskedett, akik a divat pszichológiájával foglalkoztak: Flügel, a ruha védelmi szerepét hangsúlyozta, Quentin Bell, a divat lelki hatásaival foglalkozott. Dr. Jennifer Baumgartner klinikai pszichológus írt egy nem mindennapi könyvet: You Are What You Wear: What Your Cloth Reveal About You/Az vagy, amit hordasz, amit a ruhád elárul rólad. Úgy gondolta, hogy kapcsolat fedezhető fel az agy dopamintermelése és egy új ruha vásárlása között. Miszerint a shopalkoholizmus szó tényleg megállja a helyét: az agy a test kémiai reakcióinak engedelmeskedik. Azt mondják elég néhány másodperc ahhoz, hogy valakiről az első találkozás alkalmával véleményt alkossunk. Ez azt jelenti, hogy bizonyos emberek a vesénkbe látnak és láttak már régen is?! Ilyenkor mondom azt, hogy szép hivatás a közgazdász, de vegyük mellette észre, hogy a XXI. században megjelentek új, igazán nagy koponyákra váró hivatások is, melyeket nyugodtan be lehet regisztrálni, mint elfogadott szakma.
Mondhatni a divat, kommunikáció arról, hogy az egyén hova tartozik, vagy hova akar tartozni. Jelenlegi kutatásaim alapján azt tapasztalom, hogy megjelenésünk inkább azt tükrözi, hogy kik szeretnénk lenni, mintsem az aktuális állapotunkat. Ez pedig, ha jól használjuk lelkesítő! Hiszen az azt jelenti, hogy az öltözködés egy terápia, ami segíti a mindennapjainkat: minden más mellett önbizalmat, magabiztosságot, közösséget, jókedvet ad. Bizonyos mértékben változásra, megújulásra ösztönöz.
Köszönöm F. Dózsa Katalinnak az előzetes kutatásokat, inspirációkat, hogy könyvével ilyen sok információval szolgál a XXI.századnak.
képek forrása: pinterest.com/stilusterapia
