A hegedű formája tényleg egy női testre emlékeztet. A hegedűnek is van egy titka, ezt ugyan kívülről nem látjuk, a hangszer belsejében van. Ez a lelke.  Egy hengeres kis pálcika. Ha ezt eltávolítják, a hegedű csaknem teljesen megnémul. De ha csak egy picit is elmozdítják, az is jelentősen megváltoztatja a hangját. Hamis lesz. Ha nincs lélek, nincs zene.

Ha többnek akarunk látszani, mint amik vagyunk, egy "lélektelen" eltorzult, esetlen robotnak fogunk tűnni, akit éppen az aktuális alkalomra masírozunk össze.

A harcművész azt mondja, hogy minden egyensúly titka a középpont. És a lelkednek is, ha egészséges, van középpontja, különben szétesel az érzelmeid zűrzavarában. Egy jó párkapcsolatnak is van egy titkos közepe. A harmónia lényege ez a titkos középpont.

Olybá tűnik, mintha csendes küzdelem folyna a nők között. Olyan nők között, akik a testük idomait fegyverként kezelik, nem pedig ajándékként. Több alkalommal égetik a retinánkba - az a bizonyos fess pesti nő, kicsike száját festi ő - lányos zavarukban, vagy éppen inkább fiús zavarukban a megjelenésüket, hogy ruháikkal ordítani, mintsem halkan sejtetni szeretnék elegáns, finom idomaikat. Az a bizonyos NŐ nem a testiség közvetlen erejével, hanem a személyiség a test és a szellem összhangjával csábít.

 Az apró részletek finomsága, a hagyományt rejtő elemek finom használata, az alapanyagok és minták újszerű és naprakész kombinálása teszi a klasszikust állandóvá, és megunhatatlanná - írja Schiffer Miklós.

Zárszóként azt tanácsolnám, hogy mindenki találja meg a középpontját, s mielőtt kilép az ajtón - legyen az bál, városnézés, vagy egy csajos buli - döntse el, hogy harcolni megy az általa elképzelt küzdőtérre, vagy jól érezni magát a testében, amit egy stílusos, önmagát kifejező ruhában visel.