"Kétféle állásfoglalás lehetséges: a buta engedelmesség vagy a lázadás"

2016. október 11. - renatabernadett

- olvasható Balzac okossága. A francia regényíró, ha éppen nem húsz órát dolgozott gyertyafénynél, miközben kannaszámra szürcsölte a kávét, akkor megfigyelte társadalmát. Regényeit ismerve ez igen jól sikerült neki. A lázadó, ellenszegülő személy, felkelő, rendzavaró, békétlen, rebellis - a kipihent gondolkodásúaknak pedig: láz-adó. Egyik ismert rebellis Vivienne Westwood a punk hercegnője, nem szeret középszerű életet élni, megalkudni és befeküdni egy szabad országban a társadalmi elvárásoknak. Divattervezőként a stílusok mixéből varázsol egyedülálló kollekciókat. Szegecseket, cipzárt, bőrt, szőröket, csatokat kombinál nem megszokott formában, kedveli a nem konvencionális anyagokat. Munkáiban kiélheti vad szekszuális fantáziáját, extrém szabásmegoldásait és a mindennapokban is meghökkentő kreációkban lép ki az utcára.

style_com_westwood_halloweenstyle.jpg

kép: style.com/Vivienne Westwood/Halloween style

Egy évvel ezelőtt a Ridikül című műsorban láttam egy adást, ahol a lázadás volt a téma. A meghívott vendégek egyetértettek abban, hogy gyermekkorban nagyon sokat számít, hogy a szülő felismeri-e, hogy gyermeke más, mint az "átlag" ahogyan az intézményekben tőle ezt elvárnák. Harcol, hogy gyermeke besimuljon, minden elkövet, hogy ugyanolyan legyen mint a többiek, később pedig pont azt szeretné, ha kiemelkedne, akár személyiségével, vagy hivatásával. Van szülő, aki észreveszi gyermeke különleges képességeit és e szerint választ neki iskolát, hobbit, ahol kiélheti vágyait. Természetesen otthon mindenki kap egy alapot, hogyan is kell(ene) az étkezőasztalnál kajolni, vagy, hogy az orrlakót inkább zsepibe, mint a kanapéba kenjük vendégségben. Sokaknak nincs meg az eszköztára, játszótere, hogy kifejezhesse önmagát, megélhesse a gondolatait, így nekik, sok esetben az elnyomás miatt marad a szolgai másolása a lázadóknak. Olyan, mint a tetoválás: lázadásból lett divat. A kopiketeknek maradt a nonfiguratív minta kiválasztása a füzetből, az egyéniségeknek, pedig egy életre szóló eseményből születik egy sajátos, példa nélküli ornamentum. Karafiáth Orsolya író, költő, publicista, performer lévén mindig kiveri a biztosítékot extrém külsejével. Munkájában szereti betartani a szabályokat-időpontokat, viszont a mindennapokban, ha teheti, mindig más-más énjével örvendezteti meg a közönségét. Negatív tapasztalatai ellenére sem hódol a középszerűségnek "Nem kell produkció olyan társaságnak, ahol ezt nem értékelik, inkább hazamentem." - nyilatkozta egy est után, ahol Tina Turner parókában jelent meg.

karafiath_orsolya_foto_valuska_gabor_2015_margofeszt_hivatalos_kepe.jpg

kép: Valuska Gábor/2015 Margó feszt

Másképpen lázad a kamasz, a felnőtt, a művész. Vincent Van Gogh-ot "vörös bolondnak" hívták szülőfalujában, ahogy minden nap a mezőn rohangált a festőállványával a hóna alatt. Kora társadalma nem tartotta nagy festőnek, mert nem olyan képeket festett, amik eladhatóak voltak, egyszerűen nem volt trendi. Seurat francia festő barátja mondta "a festőnek nem a dolgot, hanem a dolog lényegét kell kifejeznie." Vincent képeit halála után értették meg, sajnos a festőnek így egész életében testvérére támaszkodva kellett élnie. Nem volt a mai értelemben vett lázadó, sosem hangoztatta erőszakkal, hogy, amit ő csinál az rendhagyó, innovatív szellemiségű, egyszerűen tudta, hogy ezt kell csinálnia, ez okozott neki gyönyört és bolondulást. Szemben Chanellal akit a mai napig a női nem felszabadítójaként emlegetnek. Marjai Judit modell, fotóművész gyermekkorában szeretett volna olyan lenni, mint a kortársai, feltűnésmentesen létezni, amolyan szobanövényként, szerencsére hamar rájött, hogy "nem tudok mást tenni, mint mást tenni" - nyilatkozta az egyik női magazinnak. A munkáiban kiéli kreativitását, magánéletében, ahogy ő mondta, teljesen átlagos életet él. Megtalálta azt az eszközt, amivel kifejezheti identitását, nézeteit és ezt nem fél használni. 

marjai_judit_sajatkep.jpg

kép: Marjai Judit facebook.com/marjai.juditilona

Mint stílustanácsadó én az öltözködést választottam fegyveremnek. A hozzám érkező vendégeknek egy másik aspektusból lehetőséget adok, hogy a kirakatokat nem egy az egyben kell magukra venni, ne legyenek a trendek rabjai, gondolkodjanak és vigyék bele önmagukat. Túlságosan szabály és törvény érzékenyek vagyunk. Ha valamit szabad, akkor mindent, ami a csövön kifér akarunk és magunkra aggatunk, vagy éppen leveszünk, hogy már csak egy fügefa levél takarjon. Alapvető morál kellene, hogy emberré tegyen, nem a szabályok. Juronics Tamás táncművész, koreográfus szerint ma nagyon rosszul állunk a toleranciával.  El kéne fogadni egymás gondolatait, amivel persze nem mindig lehet egyet érteni, de semmiképpen sem kellene csípőből elítélni a másikat. Szerinte a korral csökken a külső jegyekben kifejezett lázadás, de belül megmarad a hajlam. 

A rebellisek innovatív személyiségükkel álmodnak nagyot és valósítják meg azt, ami előreviszi a világot, így vagyunk mindig mozgásban.

A bejegyzés trackback címe:

https://stilusterapia.blog.hu/api/trackback/id/tr8711795135

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

G.Freeman 2016.10.13. 12:31:35

"rájött, hogy "nem tudok mást tenni, mint mást tenni" - nyilatkozta"
Jah, nem tudok mást tenni mint más lenni:)