Méghogynem a ruha teszi az embert?!

picmonkey_collage_blog.jpg
A parkon keresztül suhantam – éppen késésben, mint általában –, és csak úgy vitorláztak a szelemben a bordó, bíbor-sárga levelek. Elképzeltem, ahogy Chanel a 20. század közepén - mikor visszatért hosszú szünete után - válogatja az őszben a leveleket, melyekből a következő, mindent elsöprő kollekciójának színeit keverteti ki a textilkészítőjével. 

Sikerre vitte, amit megálmodott, megmentve ezzel rengeteg nőt a ruhába fulladástól és csontsoványra fogyástól. Akkoriban a trend a mai képzeletbeli manga csajok dereka volt. Aki nem azonosult, azt lenézték, kigúnyolták, és a felsőbb elit körökből kipattintották.

Ez így van napjainkban is? Mennyire elfogadott a másság, a saját egyéniségem, kultúrám kifejezése az öltözködésemben?

Folytatva kis performanszomat az őszi reggelemmel, ahogy kerestem a kérdéseimre a válaszokat, hirtelen a metrón találtam magam. A könyvemből feltekintve szemet gyönyörködtető cipőpárt láttam. Feljebb haladva hozzá passzoló harisnyát, kabátot, táskát, és magát a virágcsokrot, a lányt. A jó ízlés nem szégyen, hanem erény! Az volt az érzésem, hogy ez a lány ma reggel örömmel lépett az őszi levelekre (bízom benne, hogy ahonnan jött, ott voltak fák is). Az a szett, amivel megörvendeztetett minket, tisztelt metróközönséget, maga volt a stílszerűség. Kíváncsi lettem volna, hogy milyen kávézóba megy, milyen könyvet olvas, ízesen beszél-e, és mi a véleménye a világbékéről? Bátran bíztam volna rá magam egész nap.

Észrevettem, hogy másodpercek teltek el, és én máris határozott képet festettem arról, hogy ki is ő valójában. Olvastam, hogy az elmúlt évek kutatásai szerint az első néhány másodperc alatt bekategorizáljuk egymást, aminek az egyik legfontosabb szempontja a ruha. Pusztán azzal, ahogy felöltözöm, sok mindent mutatok az éppen aktuális hangulatomról, társadalmi hovatartozásomról, egyediségemről, lelki békémről és az önbizalmamról. Sok esetben, amikor valaki megszólal, történik egy döbbenet: kiderül, hogy egészen mást kommunikál saját magáról, mint amit a ruhája mutat.

Karl Lagerfeldtől egyszer megkérdezték, mit mond a megjelenéséről: „Önmagam karikatúrája vagyok. A velencei karnevál nálam egész évben tart.”

 A 60-as, 70-es években kitörni vágyó fiatalok létrehozták a hippi mozgalmat, ami azóta is töretlenül él, és olyanok képviselik, akik ebben az életszemléletben élik a mindennapjaikat. Ők nem akarnak megfeleni a társadalomnak, csak önmaguknak és a velük azonos értékrendet valló csoportnak. Az más kérdés, hogy a jobb anyagi lét érdekében sokan közülük multiba kényszerülnek dolgozni, megfelelve ezzel az ottani dresscode-nak, ami kicsit sem baráti hangulatot sugall.

Aki igazán szenvedéllyel tekint a divatra, saját stílusára, az nem azért öltözködik, hogy egy zsák milliónak tűnjön.

Itt van Iris Apfel, akire 83 évesen figyelt fel a média. Ma New Yorkban, a Metropolitan Múzeumban kiállítást rendeztek egyedi ruhakölteményeiből és kiegészítőiből. Vajon megérdemelten lett 93 évesen sok nő múzsája?

„Az olyan nők, mint Iris Apfel, a személyiségükre helyezik a hangsúlyt, ahelyett, hogy a mai szépségideált próbálnák megjeleníteni.” – mondta Ari Seth Cohen street-style blogger.

iris-apfel-sunglasses-eyebobs-glamazons-blog.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://stilusterapia.blog.hu/api/trackback/id/tr626967099

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék

ajándék (1) ajándékkártya (1) álarc (1) alkatok (1) audrey hepburn (1) A szürke ötven árnyalata (1) ballonkabát (1) barátnő (1) barátság (2) bdsm (1) blog (1) blue (1) brigitte bardot (1) catwalk (1) chanel (2) csíkos (1) divat (6) divatbemutató (1) divathóbort (1) divatkiállítások (1) divattörténet (2) divat pszichológia (4) Dr.Bubó (1) dr.kádár annamária (1) Edith Piaf (1) egyéniség (3) egyenruha (1) egyensúly (1) előadás (1) esküvő (1) etikett (1) évszaktípusok (1) F. Dózsa Katalin (1) farmer (1) fast fashion (1) féltékenység (1) festészet (1) fetis (1) fetish street style (1) Flügel (1) fogyasztás (1) folktrend (1) freud (1) Frida Kahlo (1) gardróbfrissítés (1) geometria (1) georg simmel (1) hagyomány (1) hiking (1) hímzés (1) hippi (1) horváth renáta bernadett (1) ikon (1) inspiráció (1) instagram (1) intercolor (1) irigység (1) Iris Apfel (2) jackie (1) jackie kennedy (1) janet hill (1) jeans (1) kapcsolat (1) karácsony (1) karafiáth orsolya (1) karcsú (1) Karl Lagerfeld (1) katharine hepburn (1) kék (1) kiállítás (1) kiegészítők (1) ki vagyok én (1) klasszikus (1) kockás (1) komfortzóna (1) konvenció (1) kötény (1) középpont (1) kutatás (3) lázadás (1) Limpár Imre (1) magyar divatipar (1) magyar tervezők (1) mainstream (1) marilyn monroe (2) másság (1) médiacelebritás (1) mellény (1) mercedes-benz fashion week central europe (1) minták (1) mintás ruhák (1) miroslava duma (2) modell (1) Müller Péter (1) művészet (1) múzeum (1) nárcizmus (1) nők (2) öltözködés (6) önismeret (3) önkép (1) önszeretet (1) otthoni viselet (1) plus size (1) poncsó (1) pszichológia (3) rendezvény (1) rihanna (1) Schiffer Miklós (1) schiffer miklós (1) selfie (1) shopping (1) shoppingguide (1) simone de beauvoir (1) sokféleség (1) Sophia Loren (1) sophia loren (1) stílus (3) stílustanácsadás (6) stílusterápia (5) street (1) style (1) szabadság (1) széles (1) szemöldök (1) szocializmus (1) sztárok (1) szubkultúra (1) tanácsadás (2) társadalom (3) tenisz (1) terápia (1) természetesség (1) tolerancia (1) tradíció (1) trapéznadrág (1) ünnep (1) van gogh (1) variálhatóság (1) vásárlás (1) vélemény (1) verseny (1) visszatérés (1) vivienne westwood (1) Címkefelhő