"Kétféle állásfoglalás lehetséges: a buta engedelmesség vagy a lázadás"

2016. október 11. 18:50 - renatabernadett

- olvasható Balzac okossága. A francia regényíró, ha éppen nem húsz órát dolgozott gyertyafénynél, miközben kannaszámra szürcsölte a kávét, akkor megfigyelte társadalmát. Regényeit ismerve ez igen jól sikerült neki. A lázadó, ellenszegülő személy, felkelő, rendzavaró, békétlen, rebellis - a kipihent gondolkodásúaknak pedig: láz-adó. Egyik ismert rebellis Vivienne Westwood a punk hercegnője, nem szeret középszerű életet élni, megalkudni és befeküdni egy szabad országban a társadalmi elvárásoknak. Divattervezőként a stílusok mixéből varázsol egyedülálló kollekciókat. Szegecseket, cipzárt, bőrt, szőröket, csatokat kombinál nem megszokott formában, kedveli a nem konvencionális anyagokat. Munkáiban kiélheti vad szekszuális fantáziáját, extrém szabásmegoldásait és a mindennapokban is meghökkentő kreációkban lép ki az utcára.

style_com_westwood_halloweenstyle.jpg

kép: style.com/Vivienne Westwood/Halloween style

Egy évvel ezelőtt a Ridikül című műsorban láttam egy adást, ahol a lázadás volt a téma. A meghívott vendégek egyetértettek abban, hogy gyermekkorban nagyon sokat számít, hogy a szülő felismeri-e, hogy gyermeke más, mint az "átlag" ahogyan az intézményekben tőle ezt elvárnák. Harcol, hogy gyermeke besimuljon, minden elkövet, hogy ugyanolyan legyen mint a többiek, később pedig pont azt szeretné, ha kiemelkedne, akár személyiségével, vagy hivatásával. Van szülő, aki észreveszi gyermeke különleges képességeit és e szerint választ neki iskolát, hobbit, ahol kiélheti vágyait. Természetesen otthon mindenki kap egy alapot, hogyan is kell(ene) az étkezőasztalnál kajolni, vagy, hogy az orrlakót inkább zsepibe, mint a kanapéba kenjük vendégségben. Sokaknak nincs meg az eszköztára, játszótere, hogy kifejezhesse önmagát, megélhesse a gondolatait, így nekik, sok esetben az elnyomás miatt marad a szolgai másolása a lázadóknak. Olyan, mint a tetoválás: lázadásból lett divat. A kopiketeknek maradt a nonfiguratív minta kiválasztása a füzetből, az egyéniségeknek, pedig egy életre szóló eseményből születik egy sajátos, példa nélküli ornamentum. Karafiáth Orsolya író, költő, publicista, performer lévén mindig kiveri a biztosítékot extrém külsejével. Munkájában szereti betartani a szabályokat-időpontokat, viszont a mindennapokban, ha teheti, mindig más-más énjével örvendezteti meg a közönségét. Negatív tapasztalatai ellenére sem hódol a középszerűségnek "Nem kell produkció olyan társaságnak, ahol ezt nem értékelik, inkább hazamentem." - nyilatkozta egy est után, ahol Tina Turner parókában jelent meg.

karafiath_orsolya_foto_valuska_gabor_2015_margofeszt_hivatalos_kepe.jpg

kép: Valuska Gábor/2015 Margó feszt

Másképpen lázad a kamasz, a felnőtt, a művész. Vincent Van Gogh-ot "vörös bolondnak" hívták szülőfalujában, ahogy minden nap a mezőn rohangált a festőállványával a hóna alatt. Kora társadalma nem tartotta nagy festőnek, mert nem olyan képeket festett, amik eladhatóak voltak, egyszerűen nem volt trendi. Seurat francia festő barátja mondta "a festőnek nem a dolgot, hanem a dolog lényegét kell kifejeznie." Vincent képeit halála után értették meg, sajnos a festőnek így egész életében testvérére támaszkodva kellett élnie. Nem volt a mai értelemben vett lázadó, sosem hangoztatta erőszakkal, hogy, amit ő csinál az rendhagyó, innovatív szellemiségű, egyszerűen tudta, hogy ezt kell csinálnia, ez okozott neki gyönyört és bolondulást. Szemben Chanellal akit a mai napig a női nem felszabadítójaként emlegetnek. Marjai Judit modell, fotóművész gyermekkorában szeretett volna olyan lenni, mint a kortársai, feltűnésmentesen létezni, amolyan szobanövényként, szerencsére hamar rájött, hogy "nem tudok mást tenni, mint mást tenni" - nyilatkozta az egyik női magazinnak. A munkáiban kiéli kreativitását, magánéletében, ahogy ő mondta, teljesen átlagos életet él. Megtalálta azt az eszközt, amivel kifejezheti identitását, nézeteit és ezt nem fél használni. 

marjai_judit_sajatkep.jpg

kép: Marjai Judit facebook.com/marjai.juditilona

Tovább
1 komment

Csajok: a barátnőm lehet a múzsám?

2016. szeptember 30. 14:45 - renatabernadett

Milyen a jó barátnő? Egyáltalán ki, mit ért "jó" alatt? A média által sugárzott Szex és New York feladta a leckét, de van a barátságnak egy egészen más formája is, mint a Violette című filmben, ahol a főszereplő valósággal beleszeret Simone de Beauvoir francia író, filozófus nőbe. Az igaz történeten alapuló film a második világháború utáni Párizsban játszódik. Fontos kérdéseket feszeget, úgymint: a barátnőm lehet a múzsám? A barátság, mint hétköznapi társas kapcsolat a pszichológusoknál csak néhány évtizede vált olyan fontossá, hogy mélyebb kutatásokat végezzenek a témában. Többen munkájuk során azt állapították meg, hogy azonos neműek baráti kapcsolataiban elkerülhetetlenek a versengések.

 910a82d6974d42ed2707f01c990dd476.jpg

kép: https://hu.pinterest.com/stilusterapia/

Annyira sokfélék vagyunk, van, aki tudattalanul is úgy választ barátnőt, hogy önmagát lássa benne, van, aki kihívást keres és ezt egy ellentétes gondolkodású, de azonos értékrendű barátnőben találja meg. Ma, amikor a külső megjelenés reneszánszát éli - bár régen sem volt másképp - barátnőnk könnyen válhat riválisunkká, vagy éppen ihletettségünk forrásává. Utóbbi pozitívan hat életünkre, hiszen nincs annál jobb, mikor úgy térünk haza egy közösen eltöltött délutánról, hogy tele vagyunk kreativitással és endorfinnal. A vélt vagy valós féltékenység ennél jóval összetettebb, mert a külső fontos funkciót tölt be. Vajon van-e szerepe annak, hogy egy vékony nőnek telt alkatú barátnője van, vagy egy harsány nőnek szerény jellemű? Nem feltétlen törekednek azonos súlyra, vagy személyiségcserére, de biztos vagyok benne, hogy közre játszik a tudatalattiban ez a versengés. 

dd4c82281c3fc06fe5d7dd000b3cf206.jpg

kép: https://hu.pinterest.com/stilusterapia/

Tovább
Szólj hozzá!

Küzdelem a tökéletességért, a XXI.századi módi

2016. augusztus 17. 16:47 - renatabernadett

Minden kornak megvolt a maga sajátossága, nehézsége, összeférhetetlensége. Mark Nelissen antropológus szerint ma a nőknek a legnehezebb. Ha csak a népesség növekedését nézzük, egyre több a rivális, akikkel meg kell küzdeniük. Egy vidéki faluban alig élnek pár százan, ott egy középkorú nőnek könnyebb kiemelkednie nőtársai között, pláne, ha annak a fele időskorú, vagy kislány. Persze szó nincs riválisról, de mégis nap, mint nap érezzük a hatását, mikor kilépünk az utcára, vagy felmegyünk bármilyen online közösségi felületre. Ritka olyan baráti kapcsolatot látni, ahol ez ne lenne vélt, vagy valós tudatalatti probléma a barátnők között. Lerágott, számtalanszor kiköpött téma a média által belénk sulykolt tökéletes nő mítosza, mégis tömérdek kutatás bizonyítja, hogy egyre több nő szenved depresszióban teste adottságai miatt.

barbieszindroma_renatabernadett_stilusterapia.jpg

 "Az örömteli élet egyedi alkotás, és nem lehet recept alapján megvalósítani."- vallja Csíkszentmihályi Mihály pszichológus. Az emberi test arányai különbözőek, ezért tényleg vannak lehetetlen vágyak, ha a média által, ha úgy tetszik divat által meghatározott külsőt szeretnénk elérni. Nem tudunk csukott szemmel élni, ezért fontos elfogadnunk testünk minden adottságát, szeretni önmagunkat és/vagy legfőképpen dolgozni rajta. Ha egy nő rendben van önmagával, az önmagáról alkotott képe túlzások nélkül egészséges, akkor nem fog egy agárversenyben részt venni, ahol a cél a tökéletes nő képe. Sok olyan szituációval találkozunk, ahol többször is emlékeztetnek minket arra, hogy sérülékeny az énünk, amit mi szeretnénk megvédeni, ezzel pedig rengeteg energiánk megy el, hogy akár nap végére helyreállítsuk a tudatunk rendjét. George Simmel német filozófus szerint a divat a társadalom terméke, a különbségek megjelenítésére és az összetartozás kifejezésére világít rá. Eltérő társadalmi osztályokat jelenít meg, azokon belül viszont egységet teremt. Ezért amint elterjed, egyszerre meg is öli önmagát, megszűnik az a szerepe, hogy megkülönböztessen. Aki divatos szeretne lenni, új hullámokat keres, menekülve ezzel az utánzók elől. Ezzel szemben a stílusos nő önmagát adja, nem fogja a divat hóbortjainak, önmaga határozza meg stílusát. A saját stílus létrehoz egy összeköttetést az élethelyzetek között, ami azt jelenti, hogy az utcai és az elegáns öltözet jellegében hasonló, kiküszöbölve ezzel az "esemény-stílusosságot", vagy a "nincsegyrongyomseamitfelvegyek" szlogent. "A stílus adja meg a megjelenés gerincét, az élethelyzet pedig a darabokat jelöli ki"- olvashatjuk Schiffer Miklós-NŐ című könyvében, nem beszélve arról, hogy ez a ma nagyon felkapott praktikus öltözködés előszobája. Az emlékezetes stílusikonok, mint Elsa Schiapparelli, Iris Apfel, vagy, hogy egy mait is említsek, Miroslava Duma  amellett, hogy stílusosak, hitelesek is. Róluk nem született még olyan paparazzi kép, ahol józan állapotban is úgy néznek ki, mint más 4-5 velkám viszki után.
kollazs_renatabernadett_stiluterapia.jpg

Egyre nagyobb helyet kap a fantázia, kreativitás, egyediség az öltözködésben, azonban ezzel párhuzamosan a brandek erőteljes hatása arra mutat rá, hogy a stílus megvehető. A pénztárcabarát márkák térhódítása jót tesz az utcaképnek, színvonalas megjelenést kölcsönöz, viszont egyfajta uniformizálódást hoz. Lehetünk optimisták: az utcakép átalakulóban van, az izgalmas nők pedig hasonlóan kreatív férfiakat szeretnének látni maguk mellett. 

Végezetül egy roppant jó megfogalmazás a férfi-nő viszonyról Szendi Gábor klinikai szakpszichológus tollából - "Az egész tulajdonképpen egy színjáték, amelyben a férfi főhősnek hiheti magát, de a darabot a nő írja."

 

képek: http://azemberlanya.blogstar.hu/2015/06/29/es-csodalkozunk-hogy-ilyen-nehezen-fogadjuk-el-magunkat-/13865/ , https://hu.pinterest.com/stilusterapia/

 

Szólj hozzá!

Vedd le a szocializmust, ne légy béka a tóban!

2016. június 20. 22:54 - renatabernadett

Ájfonnal telefonáló apáca, laptopon fészbukozó nagymama egy bevásárlóközpontban, szoknyás fiú a városban, ők mind kezdők egy nívós partin, fürdőruha felsőben megjelenő celeb mellett. Mind azt mutatják a megjelenésükkel, hogy nem hódolnak többet a konvenciónak. 

img_2338.JPG

A divat jó irányadója egy társadalom szabadságának, azonban ahol ezt szűkösen mérik, ott alig találjuk meg a nyomát. Az emberek szeretik különbnek, sikeresebbnek, rátermettebbnek tartani magukat másoknál, de ezek a törekvések nem jelenhettek meg a II. Világháború utáni Magyarországon, mert a hatalom elítélte a kitűnni akarást. A munkaruháknak köszönhetően idővel a rendszer nagykutyái is belátták, hogy a különböző munkaterületeken dolgozó férfiaknak és nőknek szükségük van a munkavégzés során egymástól eltérő ruhadarabokra (tisztviselők, tanárok és egyéb fehérgalléros szakmák), így lassan elindult a divat "ellenőrzött" tervezése. Az akkori divatlapok (pl. Nők Lapja) azt hirdették, hogy ne kövessék a divat hóbortjait, ha az a nőiesség rovására megy. Az összetartó hippi generáció a hatvanas években fokozatosan meglépte azt, amit ma inkább egyénileg teszünk: kilépett, fellázadt a diktatúra szabályaival szemben. Mindannyiunk orvosa, Dr. Bubó fogalmazta meg azt hiszem a legjobban: "A divatőrület olyan járványos kór, mely leggyorsabban a megfékezés útján terjed." Kezdetét vette a minden területre kiterjedő divat mímelése, legyen az porszívó, autó, zene, virágtrendek, és a ruhák.

 

Az igazi minőségi darabokat ma is hordjuk anyutól, nagyitól megörökölve. A húszas, harmincas, negyvenes korosztály átlagban vizsgálva nyitottabb a régi-új ruhadarabok mixére, szóljon az bármilyen eseményről. Vállalják ezt munkájuk során, még egy meetingen is. Azonban van egy olyan réteg, aki ragaszkodik a rendszerbéli ruháihoz, elnyűtt, kinőtt ruhadarabjaihoz, és ezeket minden nap szenvedve magára húzza. Ha rendezvényre hívják, gondolkodás nélkül felveszi az egyenruháját, amiben teljesen beleolvad a tömegbe, mint béka a tóba. Az egész rendezvény alatt gyötrődik, melege van, szorítja a cipő, fullasztja az ing, és a körülötte lévő többi nő, akik fesztelenül mozognak, mert felfogták: a világ változik, és ők lépést tartanak vele.

 

picmonkey_collage_8.jpg

Tovább
1 komment