Átmenet a kisestélyi és a macinadrág között: otthoni dress code

2016. december 08. 12:09 - renatabernadett

Egy online magazin közzétett egy amerikai felmérést, miszerint egy hetvennyolc éves ember élete során ~3650 napot tölt munkával. A legtöbb munkahelyen egyenruhában kell lenni, vagy szigorú dress code-nak kell megfelelni. Érthető tehát, hogy otthon mindenki leereszt és kényelmesre vált, amit nem bírál senki, azonban így könnyen úgy nézhet ki az ember, mintha sötétben öltözött volna fel. Hol rontjuk el? Mégis jó, ha vannak szabályok, amik keretet adnak?! Teljes a megdöbbenés, ha egy vezérigazgatót, mi több egy papot keresünk fel az otthonában. Mi lenne, ha cserélnénk és abban lennénk a munkahelyünkön, amiben otthon? A feleségünk egyben a szeretőnk is lenne, kiderülne, hogy a főnökünk él-hal az olasz fociért és a Napoli egyik játékosának öltözik, miközben fényesre csiszolja a nappali falikarját vagy megtudnánk, hogy a házban lakó kollégánk a nagymamája ruháit ölti magára.

napoli_the_young_pope.jpg

 Kép: Silvio Orlando - The Young Pope

Mi alapján határozzuk meg az otthoni viseletet: állapota, anyaga, szabása, színe, mintája szerint? Mindegyik fontos szerepet tölt be a szelektálás során, mégis a kinyúlt, agyonmosott ruhadarabbal keserítjük meg a legjobban a velünk együtt élőket, ha már mi nem érezzük kínosnak azt a kitérdelt, kiszakadt nadrágot a színevesztett pólóval. Az egy háztartásban, főleg a párkapcsolatban élők megérdemlik, hogy ugyan olyan tiszteletet adjanak otthon is egymásnak megjelenésükkel, mint a kollégáiknak, főnöküknek. Sőt! 

homedress1.jpg

Kép: https://hu.pinterest.com/stilusterapia/

Ami kiszakadt, elhervadt azt lehet takarító rongynak használni, a személyiségünket nem tükröző, hirtelen felindulásból elkövetett vásárlásból fakadó, sosem hordott darabokat pedig lehet reuse formában visszaforgatni. Az eredmény egy felfrissült, új termékekkel bővült, áttekinthető gardrób és a tulajdonosa, aki segített másokon is. Ajánlott átgondolni a ruhadarabjainkat, mivel mit tudunk társítani, összekapcsolni. Az addig rendben van, hogy a bő szabású, vagy nagyobb méretű nadrágok, pulóverek, pólók kényelmesek, viszont az alakot teljesen elrejtik. Mindenki magának öltözik, nem a barátnőinek, kolléganőinek, írtam egy korábbi bejegyzésemben, de legfőképpen a férfiaknak. Otthon a párunknak, aki cukinak találja a hóemberes jelmezt, de inkább arra kíváncsi mi van alatta.

picmonkey_collage_9.jpg

Kép: https://hu.pinterest.com/stilusterapia/

Azt mondják a kötény már a múlté, a múlt meg mindig kísért. Így lesz egy mackónadrágos szett is nőies, ahogy azt az ötvenes években is megírták „Az otthoni ruhákról beszélve néhány szót a melegítőről is szólni kell. Igaz, hogy nem szép, de kényelmes. Könnyen tisztán és rendben tartható; különösen, ha még kötényt is viselünk felette (így csinosabb is, és kevésbé kövérít). Házi munka közben, takarításnál, udvarseprésnél s más munkáknál viselete indokolt – de munka végeztével vegyük le!” - részlet az '56 forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Pesti Srácok Emlékpark divat előadásából. *Napjainkban a kötény újragondolva, a szabadság jegyében utcai viseletként is megállja a helyét.

picmonkey_collage1_1.jpg

Kép: https://hu.pinterest.com/stilusterapia/

Az alap otthoni darabokon túl is van élet. Jó hír ez azoknak, akik utálják stílusokba kategorizálni magukat és érzésből öltöznek. 

picmonkey_collage2.jpg

Kép: https://hu.pinterest.com/stilusterapia/

Bármilyen ruhadarabot viselünk magunkon, ahogy azt már régen is megmondták, fontos, hogy hangsúlyozzuk nőies vonalainkat és odafigyeljünk bőrünk, hajunk ápoltságára. Saját stílusunk létrehoz egy köteléket az élethelyzetek között, ami azt jelenti, hogy az otthoni, utcai és a munkahelyi öltözet (tisztelet a kivételnek, aki jelmezben van) jellegében hasonló, kiküszöbölve ezzel az "esemény-stílusosságot", így az ünnepek alatt sem kell megfeszülni, ha kapunk egy vacsorameghívást. "A stílus adja meg a megjelenés gerincét, az élethelyzet pedig a darabokat jelöli ki"- olvashatjuk Schiffer Miklós-NŐ című könyvében, nem beszélve arról, hogy ez a ma nagyon felkapott praktikus öltözködés előszobája. A nagy választéknak és az olcsó áraknak köszönhetően könnyen elcsábulhatunk más fazonok, színek, minták felé. Lelkesítő, ha készek vagyunk az újításra, a változásra, mert sokkal jobb izgalmasnak lenni, mint halál unalmasnak. 

*Egyedi, vintage ruhákat second hand, designer boltokból tudunk beszerezni, ahol igazi kincsekre lehet bukkanni és még egy láda pénzt sem kell kiadni értük.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://stilusterapia.blog.hu/api/trackback/id/tr212030493

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

maxval bircaman BircaHang szerk · http://bircahang.org 2016.12.09. 09:49:18

Ottonra a leggingst javaslom, ahogy utcára is.

A Tyne folyó déli partja 2016.12.09. 19:20:27

@KCicó: nekem is ez volt az első gondolatom.

hogy aszongya: 'Teljes a megdöbbenés, ha egy vezérigazgatót, mi több egy papot keresünk fel az otthonában. Mi lenne, ha cserélnénk és abban lennénk a munkahelyünkön, amiben otthon?'

nem, nem lenne teljes a meglepődés. kapaszkodj meg, tisztában vagyok vele (szerintem mások is), hogy nyilván nem ugyanúgy fog öltözni otthon valaki, mint a munkahelyi szerepében.
sőt, továbbmegyek. más ruhában megyek biciklitúrára, mint a színházba, másban erdei kirándulásra, másban az uszodába, és másban dolgozni...meglepő, mi?
egy vezérigazgató se fog öltönyben menni mondjuk egy erdei túrára...

renatabernadett 2016.12.09. 21:33:18

@A Tyne folyó déli partja: "Saját stílusunk létrehoz egy köteléket az élethelyzetek között, ami azt jelenti, hogy az otthoni, utcai és a munkahelyi öltözet (tisztelet a kivételnek, aki jelmezben van) jellegében hasonló, kiküszöbölve ezzel az "esemény-stílusosságot". "A stílus adja meg a megjelenés gerincét, az élethelyzet pedig a darabokat jelöli ki"- olvashatjuk Schiffer Miklós-NŐ című könyvében," - idéztem a bejegyzésemből, lehet olvasni a sorok között.
Természetesen mindent le lehet sarkítani, mindenbe bele lehet kötni, kérdés, hogy milyen indíttatásból kommentelünk.