Ájfonnal telefonáló apáca, laptopon fészbukozó nagymama egy bevásárlóközpontban, szoknyás fiú a városban, ők mind kezdők egy nívós partin, fürdőruha felsőben megjelenő celeb mellett. Mind azt mutatják a megjelenésükkel, hogy nem hódolnak többet a konvenciónak. 

A divat jó irányadója egy társadalom szabadságának, azonban ahol ezt szűkösen mérik, ott alig találjuk meg a nyomát. Az emberek szeretik különbnek, sikeresebbnek, rátermettebbnek tartani magukat másoknál, de ezek a törekvések nem jelenhettek meg a II. Világháború utáni Magyarországon, mert a hatalom elítélte a kitűnni akarást. A munkaruháknak köszönhetően idővel a rendszer nagykutyái is belátták, hogy a különböző munkaterületeken dolgozó férfiaknak és nőknek szükségük van a munkavégzés során egymástól eltérő ruhadarabokra (tisztviselők, tanárok és egyéb fehérgalléros szakmák), így lassan elindult a divat "ellenőrzött" tervezése. Az akkori divatlapok (pl. Nők Lapja) azt hirdették, hogy ne kövessék a divat hóbortjait, ha az a nőiesség rovására megy. Az összetartó hippi generáció a hatvanas években fokozatosan meglépte azt, amit ma inkább egyénileg teszünk: kilépett, fellázadt a diktatúra szabályaival szemben. Mindannyiunk orvosa, Dr. Bubó fogalmazta meg azt hiszem a legjobban: "A divatőrület olyan járványos kór, mely leggyorsabban a megfékezés útján terjed." Kezdetét vette a minden területre kiterjedő divat mímelése, legyen az porszívó, autó, zene, virágtrendek, és a ruhák.

Az igazi minőségi darabokat ma is hordjuk anyutól, nagyitól megörökölve. A húszas, harmincas, negyvenes korosztály átlagban vizsgálva nyitottabb a régi-új ruhadarabok mixére, szóljon az bármilyen eseményről. Vállalják ezt munkájuk során, még egy meetingen is. Azonban van egy olyan réteg, aki ragaszkodik a rendszerbéli ruháihoz, elnyűtt, kinőtt ruhadarabjaihoz, és ezeket minden nap szenvedve magára húzza. Ha rendezvényre hívják, gondolkodás nélkül felveszi az egyenruháját, amiben teljesen beleolvad a tömegbe, mint béka a tóba. Az egész rendezvény alatt gyötrődik, melege van, szorítja a cipő, fullasztja az ing, és a körülötte lévő többi nő, akik fesztelenül mozognak, mert felfogták: a világ változik, és ők lépést tartanak vele.

Vetkőzzük le a konvenciókat! Ne legyünk olyanok, mint a japán katona a Kincs, ami nincsben. A háború utáni textilhiánynak és gazdasági hanyatlásnak vége, ma egy nő is lehet miniszterelnök. Aki nem érzi jól magát egy ruhában, csak azért ne vegye fel, mert esküvőre az az etikett, hogy szürkék legyünk. A menyasszony dicsfényét nem vesszük el, egy - akár a képen látható valamelyik - sajátos stílusú, mintás, szexuális duzzanatokat mértékkel hangsúlyozó ruhával.

Összegezve, nincs 10+1 ok, hogyan legyél stílusos, mert a stílus egyénre szabott, nem a szocializmusban élünk, hogy megmondják nekünk, hogyan kellene kinéznie egy stílusos nőnek. Ahogy nincs 5+1 párkapcsolati tanács sem, mert minden kapcsolatban más a szép, van, ahol a Hufnágel Pista.  

Kutatásaim során sokat forgattam az Öltöztessük fel az országot! című könyvet Simonovics Ildikótól és Valuch Tibortól. Ezúton is köszönöm nekik.