Kinek öltözzek ma? Jampiskodás a huszonegyedik században

2016. május 23. 20:44 - renatabernadett

Az öltözködés elvesztette a társadalmi pozíciót jelző szerepét. Ma is, mint az ötvenes években, amikor mindenki lóden kabátban és vászon ruhában vonult, pusztán a ruházata alapján nem lehetett megkülönböztetni az emberek társadalmi szintjét. Akkor az egyenruha gátolta meg az egyén kibontakozását, illetve az anyaghiány, ma a határtalan szabadság és fogyasztás zavarja össze a népet. Ha úgy tartja kedvünk, egyik nap népi szoknyás parasztlánynak öltözünk, másnap angol királynőnek. picmonkey_collage_7.jpg

 1940 vs 2012

 

Egy tipikus szórakozóhelyi, előítéletes példával élek: amikor egy talpig Valentioba' öltözött "úriember" a pultnál már eljutott oda, hogy meghívja a lányt ( a termékenységi táncuk után), fizetéskor közli, hogy "háadjámápénzt", pedig a lány csak egy kólát kért. Az autós, lakásos sztorikat pedig már megírták a Kékfényben. Korábbi bejegyzésemben már írtam arról, hogy az öltözékünk inkább azt tükrözi, hogy kik szeretnénk lenni, mintsem az aktuális állapotunkat. Kitértem arra, ha ezt jól alkalmazzuk, mint egy rendszeres edzést, akkor ez a tréning hosszútávon megtérül. Azonban ha különböző egészségtelen porokkal pumpáljuk tele magunkat, hogy gyorsan készek legyünk a Soundra, akkor erőlködés, önbecsapás, jampiskodás lesz az öltözködésből is. Az ötvenes években, akinek nem volt az új módira pénze, kénytelen volt a kedvenc kalapja helyett micisapkát hordani. Akkoriban nem volt made in China, hogy "átverjük" egymást. Félreértés ne essék, nekem is sok fast fashion ruhám van, viszont törekszem arra, hogy kapszulagardróbom, miniruhatáram darabjaiban kevesebb legyen.

1949-ben a falusi nők öltözködésében a színeknek, anyagoknak fontos szerepük volt. A viselet (szín)összeállítása kifejezte az életkort, a családi állapotot és azt, hogy éppen milyen alkalomra megy az illető. Az első gyermek megszületéséig a fiatal asszonyok pirosat, élénk színeket, mintás anyagokat hordtak, ezt követően a ruhák színe fokozatosan sötétebbé vált. Természetesen befolyásolta ezt a vallási hovatartozás és a hagyomány egyaránt. Mára teljesen összemosódott, hogy mit, mikor, hova veszünk fel, így például sose tudjuk bizton állítani, hogy a szomszéd azért jár feketében, mert éppen gyászol, vagy azért, mert művész lévén ez a kedvenc színe. Ma inkább jelzőket húzunk egymásra: hipszter, informatikus, könyvelő, kreatív szakember, bankár és a többiek. Amiben reggel van, abban lehet este is, max lecseréli a cipőt. Megfelelő higiéniával és egy kis szódával szerintem praktikusabb, mint napi háromszor átöltözni, csak, mert illik. Régenmindenjobbvolt?! 

A mai trend a régi ruhákat propagálja új köntösben, praktikusabb kivitelben, de kérdés, hogy a fast fashion ruhák kiállják-e a több éves próbát, a kedvenc darabokat át tudjuk-e örökíteni gyermekeinknek? Minden a fogyasztás halmozására megy: olcsót, sokat, és hamar hozzájutni: fast fashion. A szentháromság kezd megbotlani, mert a second hand, vintage és a minőségi kortárs divat boltok felvették a kesztyűt és nem engedik magukat eltörölni. Minőségi anyagokkal dolgoznak, különleges szabásokkal, egyedi mintákkal tarkítják kollekcióikat.

picmonkey_collage_6.jpg

S/S 2016 USE UNSED

 

"Nem a kolléganőinknek és barátnőinknek, hanem igenis magunknak és főleg a férfiaknak öltözünk. Magunknak, hogy vidám tükörbenézés után indulhassunk reggelenként napi teendőink ellátására, és a férfiaknak, hogy könnyebben megtalálhassuk és tovább megtarthassuk a nagy Őt. Nem követjük mindenáron a divat pillanatnyi furcsaságait és túlzásait, és semmi esetre sem hódolunk előírásainak a nőiesség rovására. Öltözzünk nőiesen! És legfőképp válasszuk ki mindig az egyéniségünkhöz, alakunkhoz, adottságainkhoz illő ruhadarabot." Nők Lapja 1957.

Rengeteg divatlap, internetes oldal, televíziós műsor csordulásig tele van félrevezető öltözködési tanácsokkal, melyek vezérgondolata az egyediséget hirdető uniformizálódás. Munkám során tapasztalom, hogy nem mindenki érzi jól magát azokban a színekben, szabásokban, amely a nagykönyv szerint a típusa. Természetesen rám is hatással van a fogyasztás-orientált társadalom. Nehéz elmenni amellett, ami az arcomba van tolva. Nekem az öltözködés a szabadságot jelenti, az önkifejezésem egyik eszköze: önállóan döntöm el, hogy mit, mikor, és hogyan viselek, így nem feltétlen követem az éppen aktuális szín/szabás trendeket. Inkább úgy tudnám megfogalmazni, hogy egészséges önkritikával, ápolt, tiszta, önazonos személyiséggel minden kivitelezhető.  Az igényt nem lehet letölteni semmilyen készülékre, önmagunkon kell dolgozni hozzá. Amikor azt mondjuk egy-egy régi énekesnőre, színésznőre, divattervezőre, hogy stílusos, akkor ebben magában foglaltatik, hogy ő akkor is stílusos, amikor otthon rányitod az ajtót, vagy, ha lemegy a piacra. Nem esemény-stílusosak voltak, hanem az értékrendjük, színvonaluk volt más. Ugyan a kor megkövetelte, hogy napszaknak, alkalomnak megfelelően öltözködjenek, de akkor sem volt módi slendriánnak lenni. Komoly szankciókkal járt, ha valaki nem figyelt magára és a környezetére, ahogy akkor előírták. Példának okáért a túlzott szabadság olykor káros is lehet: ma a huszonegyedik században egy tömegközlekedésen malactelep van, mikor a drogériákban huszonötféle izzadásgátló közül lehet választani, ha meg nem, mert az mesterséges vegyület, akkor a víz van elzárva többeknél?!

Zárásként: "Az öltözködés beletartozik az életszínvonal normáiba, ha nem is a legfontosabb alkotóeleme, ám nem is lebecsülendő tartozéka életünk minőségének." Német Irén, Változó életünk és a divat 1975.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://stilusterapia.blog.hu/api/trackback/id/tr78699836

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Ricordo 2016.05.25. 06:10:51

Hát, a címlapról idetévedtem, végigolvastam és ismét hálát adok a sorsnak, hogy férfi létemre értelmes dolgok helyett nem kell ilyesmiken törni a fejem.

MutánsJane 2016.05.25. 10:45:22

@Ricordo: Nő vagyok, és én sem szoktam ilyesmiken törni a fejem. Egyébként elég gáz, hogy a szerző a lehetőségek között a varrónőhöz járást, és egyedi ruha készíttetését, urambocsá' saját kezű készítését (pl. tudtommal még mindig megjelenik a Burda) meg sem említi. Az öltözködéssel való nem foglalkozást pedig az ápolatlansággal összemosni, hát...
Egyébként sem az határozza meg elsődlegesen másoknak a rólunk alkotott véleményét, ahogyan kinézünk, hanem az, ahogyan tudat alatt önmagunkhoz viszonyulunk, illetve még inkább, amilyennek tudat alatt látjuk magunkat, úgy a külső, mint a belső tulajdonságainkat. Ennek hatása minden mást megelőz.