"A technika izmosodásának logikus következménye az egyenruha korát készíti elő. Aki a luxusüzletekben nem vásárolhat, kénytelen a gyári tömegmunkával és a konfekcióval megelégedni" - írta 1926-ban Dünn László a Magyar Divatiparban.
1950 és 2015
Mára már a varrodák népszerűsége sem olyan széles körben dívik, mert nincs időnk a sok táplálkozási tanácsadás, testfejlesztő edzések és az a számtalan új hipszter bisztró kipróbálása, meg az összezavarodott énünk keresése között komoly energiát fektetni, hogy egyedi darabokat kutassunk. "Ár-érték-idő arányban nem jön ki. Még ezen is gondolkodjak?! - ez egy mai nő vallomása. Ellenben van olyan példa, akinek ez a munkaeszköze, értem ez alatt: így fejezi ki a hovatartozását, legyen ő szobrász, színész, fényképész, vagy jelmeztervező. Láttátok már az Intercolor magyar képviselőjét, Bajczár Évát? Volt szerencsém egy képzésén részt venni, ahol csoporttársaimmal egyetemben megkérdeztük, hogy miért visel mindig feketét, mikor, ha valaki, akkor ő színközelségben van. Azt mondta, neki pont elég annyi színnel foglalkozni, látni, érezni, hogy magán már nem tudja elviselni. Ő így teljesen jól érzi magát. Van azonban olyan oldal is, ahol a mindennapokban előírás az elegáns, üzleties megjelenés. Van egy jó hírem: meg lehet találni ebben is önmagunkat.
A képpel azt szeretném szemléltetni, hogy van kilátása azoknak a nőknek, akik rebellisebbek, s nem annyira kedvelik a konzervatív öltözködést.
A 18.század végén, Párizsban nyílt meg az első készruhát árusító bolt. A középosztály tagjai a divatlapokból értesültek, bár több nagy cég gondosan ügyelt arra, hogy a modellek csak az igen zártkörű bemutató után kerüljenek terjesztésre. Akkortájt alap volt, hogy minden kisasszony tudott varrni, így könnyen lekoppinthatták a neves divatházak új csodáit. S mi van ma? Megvan hozzá minden kellékünk, inspirációnk, még divatlap sem kell, hiszen elég meglátni egy 19.századi festményt egy kiállításon, vagy egy filmet a moziból és kész az új stílusunk, amennyiben elkötelezzük magunkat mellette. Sokan vélekednek úgy, hogy ma az utcán hamar fel lehet ismerni, s rávágni, ki az aki külföldi, ki az aki magyar. Bárki elgondolkodott már azon, hogy ez egyáltalán nem pénz kérdése, mikor a legközelebbi second hand üzletben is ezer-kétezer forintért hozzánk dobnak egy Armanit? A "gondolkodva öltözködés" lényege, hogy fantáziával, szabad könnyedséggel viseld együtt a meg nem szokottakat, s teremtsd meg ezzel egyedi önmagadat. Öltözeteddel mindamellett, hogy önmagadat szórakoztatod, élvezed is az anyagok kombinálását, tudod, hogyan viseld a világos szövetet télen, mikor a divat a sötétet reklámozza. A szabályok áthágása által teremtesz új stílust és kommunikálod azt aki vagy, aki szeretnél lenni. Nem szeretnél elbújni a szürke, fekete mögé, nem a fal mellett jársz, hanem a járda közepén. Építsd ki a Te személyes világod.
Az utóbbi 150 évben törekvés van arra, hogy megtaláljuk a hangunkat, a hazai hagyományokat alkalmazva. A magyar tervezők tradicionálisan jók, csak a válság, mondhatjuk úgy: gazdasági, politikai helyzetek változása végett nem mindig tudták megmutatni tehetségüket. Az utóbbi években ez megváltozni látszik, egyre inkább sikerül divat-fővárossá válnunk, divateseményekkel, nemzetközi szinten is sikeres tervezőkkel. Fontosnak tartom, hogy a magyar divatipart támogassuk, fejlesszük, aminek az eredménye lehet, hogy nemzetközi szinten is felfigyeljenek ránk, az uniformista fast fashion üzletek mellett/helyett.
képek: https://hu.pinterest.com/stilusterapia/
