Hencegve mondhatjuk, hogy a Mercedes-Benz ejtette New Yorkot, értünk, Budapestért, hogy múlt hétvégén támogatta az eseményt. Alkalmat kerítettem hát, hogy tiszteletemet tegyem. Sok helyről hallottam, hogy konkrétan már jóval az esemény előtt elkeltek a jegyek. Vért izzadva azonban a kitartóknak jutott még, s, hogy ne legyen egyszerű, érkezésnél azért felteszik a ma már minden helyen megszokott kérdést: "Tervező vendége vagy, vagy utcáról?" A csarnokban tömeg, egy tő nem ment volna le köztünk, bent azonban kényelmesen el lehetett merülni a látványban. A német autómárka neve minőségbeli garanciát jelent, így a Várkert Bazárban igazi pompa volt sétálni eme jeles napon is. Igazán tehetséges, kiemelkedő tervezők ruháit láthattam, de én egy ponton nem tudtam teljes odaadással koncentrálni a remekművekre. A modellek lekötötték a szememet, mert biztosra vettem, hogy nem ettek vagy három hete palacsintát, de még egy igazi olasz tésztacsodát sem. Meg nem tudtam volna mondani, hogy melyik van megfázva, vagy mi az állapota, egy biztos: pókerezni nem ülnék le velük. Tisztában vagyok a genetikai adottságokkal, csak nem hiszem el, hogy minden modell úgy van összeválogatva, hogy bármit esznek nem híznak. Minden jó ízlésű valamire való nőtársam sem szeretne még csak hasonló sem lenni. A sportos test, egészséges táplálkozással jegyben járva, ahogyan szokták mondani a király és a királyné együtt adja a királyságot. Na, ez itt kérem, minden volt, csak nem királyság. Volt akit/akiket szívesen befizettem volna a bemutató után egy havi menzára.

Érdekes észrevenni azt, hogy a tervezők egyediek, mindenkinek megvan a saját izgalmassága, bája, és kreativitása. A catwalk modellek mégis azt tükrözik: legyünk egyformák és lehetőleg ne együnk sokat. 

Úgy gondolom az igazi figyelemhez nem elég egy jól csengő név, vagy egy dizájnos belső, ha nyomot szeretnénk hagyni a globális divatvilágban, akkor igenis nagyot kell ugrani, és hinni benne, hogy olyan modellekkel is be tudjuk mutatni a csodánkat, akik viselik a ruhákat, nem hordják.