Így definiálja Karl Lagerfeld az önfotózást, aki szerint "torzítanak a képek és nem jók a fények. Nárcisztikus a dolog.” Az okostelefonoknak köszönhetően manapság mindenki tud profi, vagy annak tűnő fotókat csinálni. Nem kell műterem, drága felszerelés, elég néhány filter, és máris kész az instant modellkép.

2013-ban a selfie-t választották az év szavának, pedig az elsőt Robert Cornelius fotográfus lőtte a 19. század elején. 

Mára már különböző válfajai alakultak ki: workout selfie az edzőteremben, vagy bookshelfie a könyvek között. Az emberi szórakozás határtalan. Cicusokról, kutyusokról, két napos csecsemőkről is születnek szelfik, így a teljesség igénye nélkül most csak a festőművészekről emlékezem meg. Közülük Rembrandt volt a legtermékenyebb, mert négy évtized alatt közel 80 képet festett önmagáról.

Van Gogh - Rembrandt - Egon Schiele

Vajon mi mozgatja ma a szelfiseket? Talán az önértékelés hiánya, hogy visszaigazolást - lájkot - kapjanak arról, hogy jól néznek ki? Vagy az, hogy nem tudják megosztani másokkal az életüket, és így szeretnék felhívni magukra a figyelmet? Lehet ez akár egy hobbi is? 

Olvastam Szendi Gábor könyvében, hogy a nárcizmus elméletét Freud egy öntelt férfi képében alkotta meg, aki beleszeretett a saját tükörképébe. Pszichológiai tesztek szerint az önimádat mentális zavart is okozhat. Egy kapcsolatban például a nárcisztikus felet sokkal jobban érdekli saját szükséglete, mint a párjáé. Önmagamnak ugyan én vagyok a legfontosabb, de könnyű átlépni az önzőség határát. "Mindenkiben van egy veleszületett nárcizmus." - vallja Freud.

Úgy gondolom akinek egészséges önbecsülése van, könnyebben tud őszinte és egyenrangú kapcsolatokat kialakítani, mint az, aki a végletekig fokozza az önfényezést. Apropó önfényezés! Ebben a klipben ez maximálisan teljesült: